Képalkotó diagnosztika és várólisták

Sok szó esik manapság a várólistákról. Ennek egy speciális alproblémája a képalkotó diagnosztikai eljárások (főleg CT és MR) körében kialakult várólisták helyzete.

Hogy egyáltalán milyen nagyságrendekről beszélünk, összeszedtem néhány jellemző adatot.

CT

szolgáltatók száma* 63 finanszírozott
vizsgálatok száma* 870 000 finanszírozott
vizsgálat ideje 2-3 perc
alap vizsgálat ára (átlag) 20-30 ezer Ft finanszírozás nélkül

MR

szolgáltatók száma* 28 finanszírozott
vizsgálatok száma* 336000 finanszírozott
vizsgálat ideje 3-3,5/óra
alap vizsgálat ára (átlag) 35-45 ezer Ft finanszírozás nélkül
Finanszírozott CT és MR vizsgálatok száma évente 1 206 000
Magán CT és MR vizsgálatok száma évente (kb.) 30-35 ezer

*OEP 2013-as statisztikai adatai alapján

Magyarországon nagyjából 76-80 db CT berendezés és 28-30 db MR berendezés üzemel. A darabszámnál sokkal jellemzőbb adat, és ez már összehasonlítható más országok adataival, a 100 000 lakosra jutó CT és MR készülékek száma. Magyarországon ez CT esetében 0,8, míg MR készülékeknél 0,3 a statisztikai tényszám. Néhány szomszédos ország 100 000 lakosra jutó CT és MR darabszáma: Ausztria 3,0 és 1,9; Csehország 1,5 és 0,7; Szlovákia 1,6 és 0,6.

A szolgáltatók száma, sőt még a berendezések száma és statisztikai adata is megfoghatatlan az átlagember számára. És nem is csak ez számít, a nagyobb probléma a térségenkénti eloszlásban van. Ha a CT berendezéseket tekintjük, akkor a térségek között az egy lakosra jutó kapacitásban akár négyszeres különbségek, míg MR esetén akár tizenegyszeres különbségek is lehetnek. Ez az egyenlőtlen hozzáférés jelenti az egyik fő problémát.

A miértek is érdekesek. Ezek a beszerzések eddig egyéni érdekkijárás mentén zajlottak, azaz amelyik kórháznak/szolgáltatónak jobb volt az egyéni érdekérvényesítő képessége, az tudott finanszírozási forrást nyerni a projekthez. Az gondolnánk, hogy ez most a kórházak államosításával (központosítás) megszűnt, de az utóbbi időszak beszerzései egyenlőre még nem ezt mutatják.

További speciális problémája a területnek, hogy úgynevezett szolgáltató által generált kereslet jellemzi, azaz ahol van orvos és műszer is, ott megnő a vizsgálatok száma is.

Érdekes, hogy nem csak a gépek száma és területi megoszlása egyenlőtlen, hanem a radiológus orvosoké is. Lehetséges, hogy Budapesten egy frissen végzett radiológus orvos nem tud elhelyezkedni, miközben egyébként a radiológia hiányszakmának számít, és az ország „szélein” tényleg nincsen kellő számú szakorvos. Ráadásul a szakorvos képzés öt éves költségét kevés kórház szeretné állni, így a frissen diplomázott, radiológiai pályában gondolkodó orvos helyzete igen nehéz. Marad a külföldi munkavállalás, ahol örömmel kapnak utána, még szakorvosi vizsga nélkül is és akár 5-10-szer annyi fizetésért.

Mint minden területen, itt is számolni kell a demográfiai helyzettel is, azaz az elöregedő lakosság képalkotó vizsgálati igényei egyre nőnek, tehát minden évben az átlagot meghaladó mértékben lenne szükség a kapacitások növelésére.

A CT és MR berendezések rohamosan fejlődnek az utóbbi években, egyre nagyobb tudásúakká válnak, beszerzésük és fenntartásuk egyre költségesebbé válik.

Szerintem egyébként a finanszírozás megosztásával is bajok vannak, a gyógyító megelőző kassza kb. 2%-át fordítjuk képalkotó diagnosztikára, kb. 2,5%-át laboratóriumi ellátásra és kb. 1-1,5% jut még minden egyéb diagnosztikai eljárásra (pl. patológia), azaz 5-6%-át fordítjuk a kiadásainknak arra, hogy megállapítsuk, hogy a maradék 94%-ot mire fordítsuk. Szerintem egy kicsit aránytévesztésben vagyunk, főleg, ha összehasonlítjuk más országok költségszerkezetével.

Várólisták

Akkor a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk át arra, hogy miért is vannak várólisták a képalkotó diagnosztikában.

Hallani olyan hangokat, hogy a fizetős betegek előnyben részesülnek, és ő miattuk kell sokat várni ezekre a vizsgálatokra. A vizsgálati számokból látszik, hogy a magánfinanszírozásban elvégzett esetek az összes eset 2,5-3%-át teszik ki, tehát már csak a mennyiségük miatt sem lehetnek (egyenlőre) korlátozó tényezők a rendszerben. Az ok a finanszírozásban keresendő. A TVK (teljesítmény volumen korlát) előírja az egyes szolgáltatóknak, hogy havi illetve éves szinten mennyi vizsgálatot finanszíroz a társadalombiztosítás. Ráadásul az újonnan létrehozott SBO osztályok (sürgősségi) betegei előnyt élveznek (és általában az akut, sürgős esetek) így a rendelkezésre álló keretek hamar kimerülnek és a vizsgálatok kérésekor hamar kénytelenek megnyitni a következő, vagy akár az azután következő hónap vizsgálati előjegyzési naptárát. Ha jól belegondolunk, akkor ebből az előjegyzési listából, aki kifizeti időközben a saját vizsgálatát, az kiesik, és a többiek ettől előrébb kerülnek. Más kérdés, hogy sajnos a beteg nem olyan alapos, és elfelejti lemondani az időközben előjegyzett időpontját.

Amikor a gépek darabszámát és az adott lakosságszámra jutó mennyiségét vizsgáltuk, ott látszott, hogy a környező országok ellátottsága sokkal jobb, mint a miénk, ezért nálunk az egy gépre jutó vizsgálati szám sokkal magasabb, még sem ez a szűk keresztmetszet (egyenlőre). Hiába bírják el a gépek kapacitásban a mostani vizsgálati számot, ha nincs rá finanszírozás, és emiatt kell várni, illetve olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy akár 100 000 (!) képalkotó vizsgálat is folyamatban lehet, aminek az eredményére éppen várnak a páciensek. Azaz lassú a kiértékelés, aminek az okát a radiológusok számában és eloszlásában kell keresni. Erre megoldás a teleradiológia lehet, azaz a leleteket nem az adott helyen értékelik, hanem a digitális anyag utazik az orvoshoz vagy inkább orvosi teamhez. Sok helyen, szakrendelőben, kisebb kórházakban már működik úgy röntgen gép, hogy orvos nincs jelen, hanem a szakasszisztencia elkészíti a megfelelő minőségű felvételt, amit digitális formában elküldenek egy leletező központba, ahonnan akár 15 percen belül (!) megkapják a profi kiértékelést. Persze ami röntgen esetén egyszerűbb eset, az egy CT vagy MR vizsgálatnál kicsit bonyolultabb, de a technika és a technológia már néhány helyen nálunk is adott. Így a radiológusok az utazás és a felvételek készítése helyett a szakmai munkára tudnak koncentrálni, ami sokat gyorsíthat és javíthat a rendszeren.

A PET vizsgálatok

A hagyományos képalkotó eljárásokkal szemben, a PET-tel (pozitron emissziós tomográfia) nem a páciens szervezetének alakját, felépítését ábrázolják, hanem a szervekben, szövetekben végbemenő anyagcsere folyamatokat követik nyomon. A legtöbb betegség kialakulása először a szervek, szövetek funkcionális jellemzőiben okoz elváltozást, és ezt általában másodlagosan kíséri az anatómiai változás, így a funkcionális képalkotó eljárások jóval hamarabb, még az anatómiai elváltozások kialakulása előtt képesek jelezni a betegséget. Az ilyen eljárások során pozitront sugárzó izotópot juttatnak a szervezetbe (a vizsgált területnek és folyamatnak megfelelőt), amely végighalad az adott szerv vagy szervrendszer normál folyamatán, és a speciális PET érzékelő segítségével lekövethetővé teszi a szerv működését, anyagcseréjét. A beadott izotópok azután néhány órán belül gond nélkül kiürülnek a szervezetből. A PET fejet kombinálják CT vagy MR berendezéssel, így az adott szerv anatómiája és morfológiája is kimutatható egy eljárás keretében. Ezek a vizsgálatok sokkal pontosabb képet, jobb diagnosztikát tesznek lehetővé, ráadásul a betegség sokkal korábbi fázisában. Mivel többek között a rákos elváltozások diagnosztizálására, az esetleges áttétek kimutatására is alkalmas, az onkológiában a használata nagy segítség a kezelőorvosnak.

Daganatos betegség gyanúja esetén különösen érzékenyen érinti az pácienseket és a családjukat, hogyha nagyobb várakozási idővel kell számolni. Az eljárás az izotópok alkalmazása miatt nem egyszerű, és a költsége is magasabb, mint egy normál CT vagy MR vizsgálatnak. A technológia megjelenése idején, hogy a társadalombiztosítás pénzét ne lehessen pazarolni, az ilyen eljárások igénybevételi lehetőségeiről egy orvosi bizottságnak kellett, és azóta is kell döntenie. A várakozási időt tehát némi bürokratikus út is hosszabbítja.

Összefoglalásként elmondható, hogy a képalkotó diagnosztikák területén elsősorban az állami finanszírozás hiánya okozza a várólisták kialakulását, amennyiben ez növekedhetne, akkor esetlegesen a gépek és az orvosok kapacitása jelenthetné a szűk korlátot. Természetesen senki nem szeretné, hogy a keretek emelésével indokolatlan vizsgálatok tömkelegei jelenjenek meg a rendszerben, de valamiféle középutas megoldásra szükség lenne. Többen javasolták a részleges térítési díj bevezetést (co-payment), mint megoldási lehetőséget. Én nem tudom, mi lehet az üdvözítő út, az látszik, hogy jobb szervezéssel, a modern technika lehetőségeinek alkalmazásával (teleradiológia) lehet valamelyest javítani a rendszeren, de valószínűleg csak ez nem elég. Várom a javaslatokat, véleményeket, ötleteket, én a probléma felvetésével tettem meg a tőlem telhetőt.

2 gondolat “Képalkotó diagnosztika és várólisták

  1. Pingback: 64 orvosnál betelt a pohár - FacebookTV News / Hírek

  2. Pingback: Szeretlek Magyarország

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*