A helyzetet jól mutatta be a 2014 áprilisában „Ritkán hallani őszinte beszédet az egészségügy elmúlt éveiről” című elemzés a MedicalOnline oldalon.

A közvélemény előtt máig megválaszolatlan a cikket felvezető kérdés is: „Totális csőd, káosz és nagy kiábrándulás, a nagy lehetőségek elhalasztása apróbb sikerekkel, avagy Magyarország az egészségügyben is jobban teljesít? Mi változott az elmúlt négy évben az egészségügyben? És: milyen irányban?”

Az egymástól jelentősen eltérő kijelentésekre a szakma nem reagált. A cikk írói megjegyezték, hogy sajnos a szakma néma maradt. A csend mit jelent? Elutasítást? Egyetértést? Esetleg félelmet? Van, aki azt állítja, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem lehet őszinte beszédet hallani az egészségügy elmúlt éveiről, de akár egy-egy intézkedésről sem, mintha mindenki félne, féltené a megélhetését jelentő pozícióját. Valóban kevés a valódi szakmai vitára lehetőséget adó fórum és azokon sem nagy a megnyilatkozási aktivitás. A kormányoldal és az ellenzéki oldal is hajlamos a saját fórumain beszélni.

A vizsgált időszak tapasztalatait elemezve – politikai, ideológiai hovatartozástól függetlenül – többen állítják, hogy több szakmai vitára lenne szükség. Csökkenteni kell a túlpolitizáltságot. Komoly lehetőségek rejlenek a civil szféra intenzívebb megszólításában, bevonásába az egészséggel, az egészségüggyel kapcsolatos kérdések eldöntésébe, a már eldöntött ügyek végig vitelében.

A bejegyzés vitaindító, és megegyezik a blog egyik fő célkitűzésével (politikamentes, szakmai vita), ezért várjuk az elsősorban tényekkel, érvekkel alátámasztott hozzászólásokat.