A táppénz és a KSH következtetése

A táppénzen töltött napok száma az átlagember számára nem túl izgalmas dolog (bár fontos statisztikai adat), én is csak átfutottam az erről szóló cikket. Megütötte a szememet azonban egy mondat, amelyről azt gondoltam, csak az újságíró túlbuzgóságáról lehet szó. De azután utánanéztem és kiderült nem az újságíró, maga a KSH írta le a következő mondatot:

„Ugyanakkor a táppénz igénybevételét csökkentő tényező lehet természetesen a magyar lakosság általános egészségi állapotának javulása is, amire többek között a várható élettartam növekedésén túl az emberek szubjektív egészségérzetének figyelembevételével számított egészségben eltöltött életévek számának emelkedéséből lehet következtetni” KSH: Táppénz, 2005-2013

A cikk apropója, hogy minden újság, minden év elején lehozza, x%-al csökkent a táppénzt igénybe vevők száma és a táppénzre kifizetett összeg, annak ellenére, hogy nő a foglalkoztatás (propaganda)

Jelen cikk (metropol) teljesen korrekten, adatokkal és érvekkel alátámasztva hozza a számokat, hogy a táppénzen levők napi átlagos száma 102 ezerről 54 ezerre, közel a felére esett vissza és a kifizetések és a táppénzes napok száma is jelentősen csökkent. Még az okok is kézenfekvőek, az emberek félnek, hogy elveszítik a munkájukat, ezért betegen is bejárnak dolgozni, a megváltozott szabályozás miatt nem éri meg táppénzre menni, inkább szabadságra, ha mindenképp otthon kell maradni, illetve nem megoldott a helyettesítés (ugye egyre többen dolgozunk, nem is értem, miért lehet ez gond…). Szóval mindezek után érdekes az odaszúrt félmondat a javuló egészségi állapotunkról.

Ha tudományosan akarunk gondolkodni, akkor az emberek egészségi állapota négy tényező befolyásolja:

  1. Az egyén biológiai adottsága: genetikai tulajdonságok, nem, kor, hajlam stb.
  2. Az egyén életmódja: táplálkozási és mozgási szokások, alkohol fogyasztás, dohányzás stb.
  3. Környezeti tényezők:
    1. természeti környezet (levegő, víz, talajszennyezés, zaj, hulladék)
    2. társadalmi környezet (kultúra, szociális feltételek)
    3. gazdasági feltételek (munkanélküliség, gazdasági válság, egy főre jutó jövedelem stb.)
  4. Az egészségügyi ellátás rendszere: az egészségügy feltételei, szűrővizsgálatok, oltások stb.

Természetesen tudományosan a KSH fenti következtetését úgy lehetne cáfolni, hogy megnézzük minden egyes pontnak a mutatóit (pontonként 10-15 db minimum) és azok alapján vonunk le következtetést, hogy javult-e az egészségi állapot.

De hagyjuk a tudományt. Használjuk a józan eszünket. Ahhoz, hogy táppénzre menjünk, el kell menni a háziorvoshoz. Ha megnézzük a háziorvoshoz fordulás adatait (csak a felnőtt praxisok) és figyelembe vesszük, hogy Magyarország lakossága minden évben egy közepes város lakosságszámával csökken, akkor akár más következtetésre is juthatunk.

Háziorvoshoz fordulás számai és helyszínei 2010 2011 2012
(fő) (fő) (fő)
Rendelőben 54 404 087 54 819 495 55 096 832
Lakáson 2 897 542 2 694 691 2 505 514
Összesen 57 301 629 57 514 186 57 602 346
Növekedés az előző évhez képest 212 557 88 160
A népesség száma, január 1.a 10 014 324 9 985 722 9 931 925
lakosság csökkenés 16 651 28 602 53 797

Forrás: Fekete Tibor: Az egészség, az egészségügy négy éve 2010-1013; KSH; GYEMSZI

Ha ugyanazokat a számokat más adatsorral vetjük össze, akár másféle következtetést is levonhatunk. Távol álljon tőlem, hogy bíráljam a KSH szakembereit (esetleg csipkelődök 😉 )

Én nem vagyok statisztikus és epidemiológiai szakember sem, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy gondolkozzunk el mindig a leírt adatok és az abból levont következtetések összefüggésén, ne fogadjunk el minden „szánkba adott” tényt. Főleg, ha nem is kapunk meg minden adatot…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*