Első feladat volt 2010-ben a Semmelweis terv elkészítése és elfogadtatása. Ma már senki nem vonja kétségbe ennek a tervnek a tartalmát. Nem túlzás azt állítani, hogy néhány év alatt szakmai konszenzus alakult ki mellette. Zavaró volt a később elfogadott Széll Kálmán terv 1.0 és 2.0, de a problémák végül megoldódtak. Volt tehát egy terv, ami vezérfonal lehetett a munkához.

Tényszerűen meg kell állapítani, hogy ebben a 4 évben több százmilliárd forint értékű beruházás történt az egészségügyben. Ezek zömmel Uniós források voltak. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni az önkormányzati és a magánerős beruházásokról, fejlesztésekről sem. Különösen jelentősek voltak az egészségügy beszállítóinak K+F ráfordításai. Elég utalni a gyógy- szergyártók K+F tevékenységére, amelyik ágazat a teljes magyar vállalkozói szféra K+F ráfordításainak felével járult hozzá a fejlesztésekhez.

Az eredmények mellett hosszasan sorolhatók a problémák, a még megoldandó feladatok. Különösen érzékeny pont a magánforrások felhasználása, a felhasználás kiterjesztése, bővítése az egészségügyben.

Összefoglalóan feltehetjük a kérdést a kérdést: Mi jellemzi leginkább a 2010–2013 közötti időszakot az egészségügy szempontjából? A kórházszövetség elnöke szerint elsősorban a népegészségügyi intézkedések (nemdohányzók védelme, chipsadó, transzzsír-előírások, a közétkeztetés szabályainak megváltoztatása, a dizájner drogok elleni fellépés), az államosítás, és a krízis túlélése. Van, aki ehhez azonban hozzáteszi, hogy a válságkezelés lehetett volna – más ágazatokhoz hasonlóan – bátrabb.